Ladányi Mihály
Rendezetlen versek (versek válogatás nélkül)
Ráolvasás

Adj a kéménynek lila füstöt,
adj a reggelnek tíz kakast,
adj a tócsának fodrozó szelet,
adj a halálnak fehér gyolcsot,
adj az ekének csonttalan mezõt,
s adj a költõnek esõvert életet,
adj az anyának jobb fiat,
vénebb hullát a tememtõnek,
s a munkásoknak kemény öklöket,
adj az állatnak meleg ólat,
adj az Istennek arany inget,
és kedvesebb hazát mindenkinek.
Téli vers

"Fagyott tócsák között bukdácsol január
rossz autóbusza. Harmincegy ablakán túl
az év hadifoglyai, a csüggeteg fák
borotválatlanul, soványan ácsorognak....
Tavasz, találj rám,
legyen fölszag a szélben,
vakondtúrás a fűben!

Rügyezzenek ki ujjaimból
az elfagyott cirógatások!"

Munkások


Este van.
Ülünk egy kocsmában,
s megéljenezzük e fáradt napot,
megéljenezzük a földet:
verejtékünk vasporával lett ma is teli.
Azt mondjuk:
bármilyen is, jó ez az élet,
bizalommal vagyunk iránta -
De holnap megint kalapáljuk és fényesítjük,
s egyszer majd tényleg
ragyogni kezd.
Hisz felegyenesedünk mindig, mint a fû,
ha végigmásznak rajtunk a napok tankjai -
Bármi történik is:
minden hazugságtól
a mi igazságunk lesz fényesebb.
S mialatt a világ
tele van cifra mutatványosokkal,
akik szomorúságot prédikálnak,
mi olajos rongyainkban,
verejtékezve,
vagy asszonyt ölelve,
vagy mint most, kocsmában iszogatva
megéljenezzük a fáradt napot.

Zseb dal


Volt egy ember, ki megtudta naponta
a rádióból és a hírlapokból
milyen boldog lesz itt az utókor
kolbászból lesz a lépcsőházi karfa
és ó, egek
egész hegyek, egész hegyek lesznek szaloncukorból

S szólt az ember: ezt mind most akarom,
máskülönben nincs igazság a földön,
már az időm nem naplopással töltöm
a nap helyett ezentúl mást lopok
és ó, egek
a szót a tett, a szót a tett követi itt a földön

És híre ment, hogy ezt lehet. S épp ettől
valósult meg a kollektivizálás
mert nem volt olyan hivatal vagy állás
hol nem loptak naponta számtalanszor
és ó, egek
egész hegyek, egész hegyek kerültek zsebbe akkor.

De jött a baj, hogy kicsik a zsebek
a problémát a lapok is megírták
nagyobb zsebeket követelt az ország
és jött a zsebszabályzási rendelet
és ó, egek
megnőtt a zseb, megnőtt a zseb és eltűnt benne az ország

Egyetlen szó


Naponta meghalok egyetlen szó után.
Akár a telihold, reámdől és ragyog.
Varázslat ez. Nincsen kívüle más szavam.
Egyetlen szó. Hallom jól itt belül,
tisztán és pontosan. Ezért szenvedek így.
Mást szerelme, bajok éles kartácsai
vernek, s görnyed belé. Testvérem ő nekem,
hiszen mindenkinek egy szép testről beszél,
minden hasonlít rá, de mégsem ugyanaz.
Eszébe jut, ha jár, eszébe jut, ha ül,
tehetetlen vele, ezért lerészegül,
mert részegebb, ha csak rágondol józanul,
mert részegebb, ha csak így van együtt vele.
Annyira kívánja, hogy szinte már övé,
és mégsem az övé, s ebbe őrül bele.

Huszonhat sor a szerelemre

Most kellene elmondani,
mennyit jártam utánad,most,amikor
ismerős már a visszeres lábak tétovasága a lépcsők előtt,
ismerős a megromlott hétköznapok szaga vasárnap reggelenként,
ismerős a pénztelenség
az éttermek
pörköltszagú bejáratánál,
ismerős a gyávák hazudozása,
a sarokbaszorítottak megalázkodása,
és ismerős az álmodozás,
hogy egy sohase-összeizzadt ágyon
tiszta ingben várakozik rám valaki-
Most kellene elmondani:szeretlek,
most kellene mindent elmondani rólad,amikor
ismerős a penge a csuklón,
s a keserű orvosság-íz
az összefogdosott poharakban,
ismerős,ahogy szorongástól
vibrálnak az erek
lehangolt gitárhúrjai,
ismerős,ahogy szorongástól
a végső nekifutás alatt-
Most kellene elmondani:
egyetlen szerelem vagy,
mert az összes magányt ismerem általad.

Élhettem volna gyönyörűen


Élhettem volna gyönyörűen,
megvolt a képességem rá,
hogy derűs legyen az estém és
utolsó órám teltén se zokogjak.
Most hurkot dobnak rám az éjszakák
vérereim torkomra csavarodnak.

Ha keserű vagyok, ki keserít?
Élem az életemet,
kenyér és szerető mindig kerül,
bor se hiányzik poharamból.
Nem vagyok elhagyatottabb, mint az izzadtan hadonászók,
a bádogtenyerűek,
a nyirkos szalmazsákon alvók.
Ha csavargok az országutakon
és egy-egy falusi kocsmában
rákönyökölök a pultra,
nem írják elő törvények, hogy
ottmaradjak-e végleg,
vagy virradatkor nekivágjak újra.

Élhettem volna gyönyörűen,
de a madarak tenyeremben költik ki fiókáikat
és az utakat
valaki lábamhoz kötözte.
Élhettem volna gyönyörűen,
de most a házak énbennem épülnek
és dübörögve énbennem dőlnek össze.
Valaminek az eszköze vagyok,
mindig magamon érzek egy égő, nagy szemet
s hányódom erre-arra, pedig
élhettem volna gyönyörűen.


Danolva


Dehogy vagyok kétségbeesve,
bár néha keserű vagyok,
Ha egy angyal rálép szívemre,
hol gömbölyű, odacsapok.

És bár kevéske örömöm van,
és a lányokban sem bízom:
ha az isten meginvitál,
a sarkon magam leiszom.

S mivel nagyritkán invitál meg
- gyéren hullik a hálapénz -
hát többnyire csak józanon
eszi eszemet a penész;

Az apró betörőt becsukják.
Ez szép, így tisztul a világ.
De nagy tolvajokkal miért nem
bővítik e statisztikát?

Egymillió, kétmillió
kényelemre vagy protokollra...
Sejhaj, csak gyúrjuk a vasat
s megrokkanunk bele danolva.

Sejhaj, reméljük, csapatunk
nem kap sok gólt az őszi tornán!
Az, hogy néha káromkodunk
egy miatt, merő koholmány.

Az asszony kerek fenekét
simogatjuk az ágyban este.
Lealkudjuk a konyhapénzt
s fütyülünk a történelemre.

Hümmögve

Nem bújok könyvtáramban el,
és nem szórom nőkre se pénzem,
nem iszom pertut senkivel,
így lettem példakép egészen.

S felém bök, kinek van lakása,
van közpénzen vett szeretője,
s protokoll-alkalma ivásra:
óvakodjatok tőle

Ars poetica

- Ezek a tévedéseim - mondom,
és felmutatom erényeimet.
- Ezért aztán érdemes volt - mondom,
és felmutatom elégett életemet.
- Mindvégig gyönyörű volt! - lihegem,
hisz nem számolom, hányszor nem ettem.
- Ó, ezek az édes nők! - kiáltok fel,
s lehajtott fejjel távozom
mindegyik szerelemben.
- Mindenki megbecsült...- mosolygom,
no igen, hivatali előszobákban
ácsorogtam. Ki, ha én sem?
- De azért szerettek engem itt! - bizonygatom -
s idővel nekem is lesz
dísztemetésem!

Ének

Valahol felém fordítottad az arcod
és a távolság összezárt minket.

Ezek a nyomorult szürke napok,
szürke napokba préselt éhezések és szomjazások,
kéz botorkálása üres poharakon, falattalan késeken,
láb reménytelen kóborlása piszkos küszöbök között
mi mást jelenthetne: a távolság összezárt minket,
valahol a tekinteted követ már,
hogy állati nyomorúságomban öled megvigasztaljon,
hogy testnyilasaid kábulatában és szemed
fényszórótüzében
éljek!
éljek!!
éljek!!!

Nyolc sor

Nem is tudom
mi van a gyönyör alján
hogy reggelre
mintha nem is lett volna
hogy reggelre
mindegyik szerelem
kitömött kékmadár
pereg a tolla


Praeludium

Amióta ajtódhoz járok
és nekem nyílik nyikorogva
te vagy az én keresztségem
kitárt tested az én keresztem
amióta ajtódhoz járok
tested révült igézetében
este fénylik az én napom
lepedőd vakító egében.

 

Optimizmus

Nem fojthatnak kétszer
ugyanazon folyóba.

Utánad kószálok

Utánad kószálok amikor egy nőt követek egész este
és a koszos lépcsőházakban is miattad ácsorgok csak
arra várva, hogy Te nyitsz ajtót, Te sehol sem található.
Ezek a versek is, amiket mostanában mondogatok,
esetlenül és remélnytelenül várnak Rád.
Ó nem félek a nőktől, ismerem őket, és szájon csókolom aki megadatik,
de aztán újra csak egész este követek valakit
aki a sarkon visszapillant
és újra látom nem Te vagy.
Ma is a másik utcában ring a szoknyád
és én meggyújtva villanyom
sokáig nézem az alvó lányt
aki feljött este
hisz keres valakit akárcsak én amikor egy nőt követek
mert ismerős, ahogy hajába túr a szél
és feketén széjjelteríti vállain
Az álmaim.

Tizenegyedik parancsolat

Vegyél meg mindent, vásárolj nyakra-főre,
légy hitelképes, keress kezeseket,
ne maradj ki a piac örömeiből se,
szerezz, szerezz, szerezz!

Nélküled fizetésképtelenek a hivatalok,
hát jár neked ez, te állítod elő
a globális értéktöbbletet.
Vegyél meg minden ezt-azt, a polcok roskadoznak,
váltsd árúra magad, legyen meg mindened.

A dolgos testnek, ha este még maradék erejét összeszedi
(mert komolyzene megy s jobb egy kis etyepetye)
kell a tudat, hogy a gyereknek – ha úgy dönt
a főorvos úr is – meglesz majd mindene.

Hát vegyél meg mindent, vásárolj nyakra-főre,
légy hitelképes, keress kezeseket,
ne maradj ki a piac örömeiből se,
s szerezz, szerezz, szerezz!

Hold


Neonok közt feljött a Hold,
vacsoraszaggal száll a szél.
Távol az utca véginél
egy fáradt verkli döngicsél.


Bérházak sűrű árnyai
nem rejtették varázsod el.
Megfelezzük az egy cigit.
Éjjelre már nálam leszel.


Mi úgy találtunk egymásra,
mint a házra, ki hazaér.
Éhes lelkünkre süt a Hold,
ez az égi zsíroskenyér.

Kés

Mint öngyilkos
kezéből kiütött kés,
elémzuhansz és
fényed veri át
szememben a halált.

Kabátom alá veszlek,
szorongva szorongatlak,
s utolsó estemig
szerelmem lassan-lassan
reádrozsdásodik.


Vers

reszket a bokor, mint a nyárfalevél
mint Mont Blance csúcsán egy megfeneklett helikopter
milyen volt szőkesége, mielőtt befestette
már egy hete csak paprikáskrumplit eszünk
Edward király, angol király fogadta Losonczi Pált
ÉN EGÉSZ NÉPEMET FOGOM MÓRESRE TANÍTANI

Agglegény esti védőbeszéde
Avagy reflexió a közösségi társadalom alakulásáról

Ma
nem
mostam
lábat.
Ma nem mostam lábat.
Tegnap
sem
mostam
lábat.
Tegnap sem mostam lábat.
De hát
nem is olyan
sokat
megyünk mi
agglegények
nők után,
hogy
minden nap lábat kellene mosni.

Mese

Bennünk van Felemeltfejű Ország

benne laknak a felemeltfejűek
Nemalkuszom a vezetőjük és
Törődöm-ok a szárnysegédei.

Midőn reggel becsukják a kaput,
s nekivágunk a lesz-majd-valahogynak,
belül éjszaka lesz, s nyilván mélyen alusznak
a felemeltfejűek.
Kapcsold be a hangszórót!

Kormorán Jenei Szilveszter - Ladányi Mihály : Utánad kószálok

Pénz - E-moll Etűd (4/1 - előjáték)