A mai nap délelőttjét a ’Solomon Guggenheim Museum’-ban töltöttük.
Nem messze van a Metropolitan Museum-tól, a Fifth Avenue-n északi irányban.
Frank Lloyd Wright építész egyetlen NY-i munkáját 1959-ben tervezte.
A múzeumban S. Guggenheim absztrakt művészeti gyűjteménye látható, melyet a kezdetektől fokozatosan bővítettek.
Megtalálhatók többek között Klee, Chagall, Mondrian, Picasso, Cézanne, Gauguin, van Gogh, Kandinszkij képei, remekművei.



Az épület fő jellegzetessége a spirál alakban feltekeredő kiállítási galéria a központi kupola felé, ami kívülről-belülről meghatározó formavilág.
Elkülönülő tömegei még a teraszos üveghenger, a kettőt összekötő alsó sáv,
valamint a más homlokzati felületképzésű és színű hasábtest.
Környezetében igen különleges megjelenésű.
Ötödik sugárúti főbejárata szinte behúzza az embert a múzeumba.
Itt nem lehet adakozni, szigorúan csak belépőjeggyel lehet bemenni.
Belső kép alulról fölfelé.
Gyalog is kényelmesen fel lehet sétálni körbe-körbe,
de lift is van, és akkor lefelé lehet körözni.

A spirál helyenként és szintenként ’kidudorodik’, így alkotva egy beálló tömeget.

Látogatásunkkor az üvegkupolát besötétítették,
mert a felső szinteken vetített kiállítás volt.
Amúgy sem lehet fotózni,
de a sötétség meg a tiltás ellenére azért egészen értékelhető képek készültek.

Megjegyzés:
Az épületet azért sötétítették be, mert a legfelső szinten Wright emlékének adózva egy kiállítást alakítottak ki, mely 5 db hagyományos vetítőből állt, melyeken végtelenítve az építészről készített egykori filmek peregtek.

Ennek az épületnek a fény-ház lehetne a neve, hiszen az egész épület a fény ravasz becsempészéséről szól.
A képen látható kupola is normál esetben öntené be a természetes fényt.
És a mester emlékkiállítása miatt kitiltották a fényt az épületből.Ettől lett ilyen gyalázatosan sötét, és már soha nem láthatom élőben, milyen az eredeti, fényben úszó épület.Merénylet!

A képen sokkal több látszik a digitális fotónak köszönhetően, mint a valóságban.
Egy sötét lyuk a nagyvonalú belső tér, melyben a képek mesterségesen vannak megvilágítva a falakon.
Ennél csak a vatikáni múzeum volt jobb, ahol a képek védelme (vagy, a fotózás ellehetetlenítése) érdekében félhomályban kell tapogatózni és az orrod előtt függő képet sem lehet látni,
csak érezni lehet valamit az örök művészetből.

KIÁLLÍTÁS=FÉNY
ÁRNYÉK=HALÁL
(Szerk.)

Fentről lefelé fotózva az előcsarnok látható, vízmedencével, ücsörgőkkel, meg a jegypénztárral.

A kisboltban lehet ’shoppingolni’ ajándéktárgyakat, többek között Lego-Guggenheimet is.
A nagy doboz ’16+’ éveseknek való,
és az építész F.L.W. vízesés-házát lehet megépíteni belőle.

A teraszos üveghenger kis büfét rejt, kilátással a Central Parkra.

Ezen a képen lehet valamit érzékelni abból, hogy az épület szerves része a fény.
Itt is mindenhonnan fény árad be a fehér belső térbe.

A büféből a földszinti ajándékboltra lehet lekukucskálni.

Mennyivel szebb e belső tér a természetes fényben,
mint a besötétített központi tér a félhomályban.
(Szerk.)

A kinti terasz most nem igazán volt látogatott, de nyáron valószínűleg forgalmasabb.

Ezen a képen látható igazából, hogy az épület egy térplasztika, melyet a fény tesz élővé. A belső és a külső összefolyik, a fényben átmegy a belső a külsőbe és viszont.
(Szerk.)

Még egy kép lefelé, egy kiállítási szinttel, és alatta a bolttal.

Még egy kép a fény-építészeről.
(Szerk.)

A múzeum előtt a benti képek repróit árulják az utcai árusok.

Visszafelé tekintve, utcakép a környező házakkal.

Ezen a képen is látható, hogy a "Mester" nem sokat foglalkozott a városképpel.
Jó amerikai módjára egy igazán egyedi,
később híressé váló házat tett le az egyen new-yorki üzlet-lakóházak közé.
Azzal, hogy az épület eltörpül a többi relatívan magas épület között, az épület egy köztéri szobor szerepét tölti be.
Elegáns.
(Szerk.)

Az ’East 86th Street’-i metrómegálló egyik fali dísze, a földalatti peronon


A felhőkarcolók a felhőket karcolják.

Ami messziről nem látszik: egy kis homlokzati felületjáték

Délután meglátogattuk István barátunkat az egyetemen, egy kis internetezés céljából,
mert aggasztó híreket láttunk a tv-ben, és hallottunk otthonról is:
csak pöfög, és pöfög Izlandon a vulkán, és a füst beborította Európát,
így ott légtérzár van.
Na jó, de akkor hogy is repülünk haza?
(Jelszavunk: mindenütt jó, de legjobb otthon!)
Egy cseppet sem lettünk okosabbak vulkán-ügyben, majd lesz valami a hazautazásig
(legfeljebb maradunk még egy kicsit tovább).
Így aztán folytattunk utunkat Brooklyn központjában,
ahol egy korábban épült, magasba törő torony áll jelzésként

(Igen jól sikerült Art-decó épület )


Környezeti fotó a toronyházzal és a lemenő nap fényéval.

A toronyház előtti kulturális központ épülete.

Vasútállomás, vonattal, Brooklyn központjában.
Az ’Atlantic’ csomópont roppant széleskörű és forgalmas: vonatok, metrók, áruházak, irodák stb. és rengeteg ember.
Ez a vonat ’Long Island’-ra visz ki (de mi ott nem jártunk).
Viszont hazafelé -mivel az Atlantic’ csomóponttól nincs messze a Prospect Park,- hát átsétáltunk rajta.
Két nap múzeumi látogatás után jól esett egy kis séta.
(Sajnos a fotózáshoz már fáradt volt a fotós.) Az 1867-ben megnyílt ’Prospect Park’ Brooklyn legnagyobb egybefüggő zöld területe, 36,5 hektáron.
A park ÉK-i sarkán áll a ’Brooklyn Museum’, továbbá itt található a ’Brooklyn Botanic Garden’ is.