Ismét a Verrazano-Narrows híd látható a légifotón, valamint az általunk, utunk második napjának reggelén készített fotón.
A híd közelében laktunk, rövidke sétával értük el a Hudson folyót..
Indulás a vasárnapi sétára.
A fotó, a két hétig otthonunkul szolgáló lakóház előtt készült, díszítve a virágba borult fákkal. Innentől minden nap előre kigondolt városrészeket fedeztünk fel, lelkesen fogadva be az új információkat.
Persze estére hullafáradtan értünk haza, mert távolságok azért vannak, meg a rengeteg élmény. Megtanultuk a metró-hálózatot használni, megjegyeztük az átszállási helyeket. A 2. hét végére, mint az őslakosok közlekedtünk (azért a metrótérkép állandóan a kezünkben volt).

A legtöbb időt Manhattan-ben töltöttük, aminek az utcaszerkezete, közlekedési hálózata nagyon jól szervezett, könnyen átlátható és használható.
Dél-Brooklynban lévő „R” jelű metróvonal végállomásáról indultunk naponta.
Első felszíni célunk a barátunk tanintézménye volt, így metró-utunk Észak-Brooklyn központjáig tartott. S itt rögtön szembesültünk NY építészeti gondolkodásával: ’nem megőrző város’ - ahogy barátunk fogalmazott.
A jobb oldalon látható díszes, építészetileg jól megfogalmazott sarokház mögött ott tornyosul a szomszédos ház tömege. Ijesztő látvány a léptékváltás.
Hozzá kellett szoknunk, hogy 2 hétig az ég felé tekintve, nyakunkat kitekerve járkálunk.
(de megérte!)
A kockaházak, toronyházak között azonban szép parkok bújnak meg, s különösen kellemes volt a látvány a látogatásunk idején. Minden virágzott, csodás színekben pompázott a város.
Remek jó időt fogtunk ki.

A tulipános park előtt haladó főúton volt barátunk iskolája,
a ’CUNY’ azaz The City University of New York.
István itt kapott lehetőséget egy évig a hallgatók oktatására.

Az egyetem épülete a kép közepén lévő sokemeletes, fehér sávos, alul színes zászlókkal jelzett ház. Mágneskártyás beléptető-rendszerrel működik, de személyes kísérettel mi is megnézhettük belülről is.

Továbbfolytatva sétánkat, haladtunk észak felé, a Brooklyn Heights negyedbe, mely egy régebbi része a városnak.
Szomszédságában fekszik a Dumbo negyed, ahol jellemző a művészek jelenléte.


Egy korabeli légifotón jól látható Észak-Brooklyn a kikötői raktárakkal, valamint Dél-Manahattan korai toronyházai.
Kiérve az East River partjára, szemben feltárulkozott Manhattan ’Downtown’ déli negyedének újabb toronyházakkal tömött látványa.
Manapság folyik a kikötői rész megújítása, új funkciók megtöltésével.

A látványterven ábrázolt sportpályák, kikötők, rekreációs központ, pihenőparkok építése még folyamatban van, ott jártunkkor épp kertészeti munkálatok, és faültetés zajlott.
A létesítmények nagy része a vízbenyúló széles mólókon lesznek, melyeket a parton zöldsáv és sétautak fognak össze.
A képen feltűnt a Brooklyn híd, valamint a távolból kiemelkedő Empire State Building is


Észak-Brooklyn új rakpartjának kialakítása látható a légifotón, és a korlátra függesztett terven is.

A folyóparton haladó Promenade-n végigsétálva értük el a Brooklyn hidat, amely átvezet Manhattan-be.
A légifotón a baloldali híd a Brooklyn híd, és a mellette lévő a Manhattan híd. Jól látható, hogy nem párhuzamos a két híd nyomvonala, de a brooklyni két hídfő közel van egymáshoz.

Légifotón mindkét híd (pontosabban a Google Earth megmodellezett világából egy részlet),
jobbra pedig a Manhattan híd látható.

Brooklyn Bridge: az Egyesült Államok egyik legrégebbi függőhídja, amely Manhattan szigetét köti össze Brooklynnal. A világ első acélkábeles függőhídja volt az 1883-as átadásától 1903-ig.
A német származású John Augustus Roebling tervei alapján 1870-ben kezdték építeni.
Halála után fia, Washington folytatta, majd annak felesége, Emily Warren Roebling.
Nevüket a hídoszlopban megörökítették. 

A híd mögötti narancsos színű toronyház most készül.
A félig kész függönyfal-rendszere csavart felületű részekből áll, így a ráeső napsugarak érdekes fényjátékot adnak.

A Brooklyn hidat kábelháló tartja.
A két 84 m magas hídoszlop közötti távolság 486 m, a híd hossza 1.825 m, szélessége 26 m.
A hídoszlopok építéskor a város legmagasabb pontjai közé tartoztak.

A híd többszintes közlekedési felülettel rendelkezik, felül középen, a deszkapallós burkolaton halad a gyalogos és kerékpáros forgalom, alatta két oldalon a gépjármű forgalom.

A híd négy legvastagabb tartókábele földbe ágyazott.
A tervező hatszor erősebbre tervezte a hidat a szükségesnél, de a gyengébb minőségű huzalok miatt további átlós erősítést végeztek, ami végül is emelte a híd esztétikáját.

A hídról nyugat felé tekintve, a messzi távolban látható a Szabadság-szobor (melyet két ujjam között ici-piciben tartok).

A légifotón pedig felülről fotózva a szobor a csillag-talapzatával, a szigeten (Liberty Island).

Lassan átérve Manhattan-be,
egyre közelebb kerültek a ’torony-város’ házai,
és természetesen a mind fölött kiemelkedő Empire State Building.

Az újabb felhőkarcolók tövében állnak az átlagos, korábbi építésű kockaházak.

A hídról lejőve kerültünk a City Hall Park-ba, mely nevét az itt álló Városházáról kapta.
Sétánkon végigkísérnek bennünket a gyönyörű virágszálak.

A park közepén áll a Városháza, mely 1802-1812. között épült, francia reneszánsz hatásokat mutató stílusban.
A városi kormányzat székhelye. Az épületet az igazság szobra koronázza meg.
A légifotó bal alsó sarkában látható épület a Woolworth Building, a ’filléres boltok királyának’ irodaháza. A 60 szintes felhőkarcoló 1913-ban épült, pompás előtérrel, szobrokkal, mozaik mennyezettel.
A park nyugati oldalán halad a híres Broadway, délről észak felé, végig Manhattan-en.
A legrégebbi beépítésű déli rész kis utcáit kivéve, a Broadway Manhattan egyetlen utcája, amely ’kilóg’ a derékszögű É-D és K-Ny irányú utcahálózatból.
A házak utcai homlokzatán pedig a filmekből már jól ismert menekülőlépcsők, melyek érdekes fény-árnyékot játszanak.