Indulás Ferihegyről (légifotó), a Delta Air Lines járatával. Közel 10 órás repülés állt előttünk, és 6 óra időeltolódás. Már késéssel indultunk Budapestről, így igen hosszúnak ígérkezett a nagy nap. Láttuk megérkezni az onnan jövő járatot, a kiszálló utasokat, majd feltöltés után végre ránk került a sor.

Berendezkedtünk a hosszú útra, melyhez kispárna és takaró is járt. És másfél ablak, kukucskálni. Meg egyéb szórakoztató rendszer, fülhallgatóval.

 

Felszálltunk, életünk innentől a pilóta és a sors kezében volt. Alattunk az M-7 autópálya kanyargott, és megindult a természet éledése, zöldellése.

Tehát az úti cél: NEW YORK városa, ami New York állam leghíresebb települése
(és nem a fővárosa), a ’Big Apple’ (Nagy Alma,- ahogyan ők becézik), azaz New York City.
Közel 800 km2-es területével, és 8,5 milliós lakosságszámával az Egyesült Államok legnagyobb, a világ harmadik legnagyobb városa, ezért a világ fővárosának tartják.

A városnak 5 nagy kerülete van, ezek észak felől: Bronx, Manhattan, Queens, Brooklyn és DNy-on Staten Island.
A leghíresebb, legsűrűbb Manhattan, a Hudson folyó és az East River közötti sziget

 

Felhők fölött mindig kék az ég, és süt a nap. Így is volt most is. (Alul meg a nagy Atlanti óceán hullámzott, de azt nem láttuk.)

 

 

 

 

Szerencsésen elértük Amerika partjait, New Yorktól észak-keletre. Érdekes formájú földnyelv fogadott bennünket.

Egyre lejjebb haladva, kinyíltak a repülőgép szárnyán a fékező lamellák. Lent már kivehetők a külváros utcái, házai.

 

Estére érkeztünk, de még csillog a lemenő nap fénye az óceán vizén. A földnyelvet hosszú híd köti a szárazfölddel össze, ahol virág-alakzatú közlekedési csomópont rajzolódik ki.

 

 

 

 

A légifotón jól kivehető New York városa, alul az óceán, az északról dél felé haladó széles Hudson folyó, keleten az East River, a kettő közt meg Manhattan. Délnyugaton fekszik Staten Island, délen Brooklyn, ahol két hétig laktunk.

A repülőből szépen látszik a városrész szerkezete, utcahálózata.

Íme egy golfpálya fentről. Ilyet is ritkán láthatunk.

 

 

 

 

A légifotó jobb alsó részén látszik a JFK Airport, azaz a John F. Kennedy Repülőtér, ahol landoltunk

.Még fentről, a gépből jól kivehető egy temető rajzolata a kertvárosi lakóterületben.

És egy utolsó kép a repülőből fotózva, rendben sorjáznak a lakóházak.

 

 

Megérkeztünk, baj nélkül földet értünk egy másik földrészen. És a barátunkkal is hamarosan egymásra találtunk, hát indulhat a móka.

A repülőgépből kiszállva, kanyargós folyosókon áthaladva értük el a beléptető rendszert, ahol üvegkalitkákban ülő határőrök vizsgálták meg az Amerikába belépni szándékozókat.
Mi szerencsénkre egy kedves férfihez kerültünk, és mivel látta, hogy együtt vagyunk, így megengedte, hogy ketten egyszerre járuljunk elébe. Miután rendben találta a papírjainkat, fotót készített rólunk, ujjlenyomatot is vett, majd néhány tájékozódó kérdés után, mosolyogva jó időtöltést kívánt.
Tehát simán bejutottunk, könnyebbültünk meg.
Néhány perc múlva már a csomagjainkkal haladtunk a kijárat felé. Az érkezési oldal nem olyan megszokott kialakítású nagy attrakció, hanem rögtön egy metró megállóban találtuk magunkat.
Némi várakozás után, nagy örömök között találkoztunk István barátunkkal.

 

 


A rajzi vázlaton a JFK reptér ’Terminal 3’-ra érkeztünk, ami a légifotón középen legalul látható. Ez a Delta Air Lines járatok fel-, és leszállási épülete. Acélvázas üveg folyosón, és a reptéri gyorsvasúton jutottunk el a metróig. (A megérkezés nagy örömében a gyorsvasútról nem készült fotó, de hazafelé megörökítettük ezt is, mely a 13. napnál látható.)

 

Fáradtan, de örömmel és izgalommal tele, vártuk a gyorsvasutat.

Utólag visszagondolva a képen látható épület alagsorába érkeztünk meg.
Az üvegezet toronyban lifttel felmentünk és az út fölötti folyósón átsétáltunk a gyorsvasút megállójába.
Itt vártuk a teljesen automatizált reptéri vasút szerelvényét.

A metró állomása.
Még mindig vártuk a metrót, melynek ezen állomása igazán puritán kialakítású.

 

 

 

Néhány nap múlva. Mikor már „gyakorlott” metrózók lettünk, már tudtuk, hogy New Yorkban a metró egy rendkívül racionális tömegközlekedési eszköz, melynek minden eleme a tökéletes ésszerűségre törekszik.
Némelyik állomáson érezhető volt a mi földalattink századfordulós bája (mázas kerámia falburkolat és látszó acél vázszerkezet).

 

Közelítve a város belsejéhez, az átszállási helyen már a távolban látszottak Manhattan tornyai.

 

 

Végre a biztos lakban. Jó kis apartman, még (a kivételes) vendégeknek is van hely benne. Tágas, világos, jól szervezett, és kényelmes.

Barátunk a lakást üresen bérelte, erre az egy évre rendezte be vásárolt és kölcsönkapott bútorokkal.

 

Kilátás a lakból délnyugat felé, ahol kikukucskál a Hudson folyó, a túlparton pedig Staten Island látható (ez másnap reggeli fotó).

Amikor a légifotón kerestem az utcánkat, akkor döbbentem rá, hogy e rövid kis utca és a szomszédos utca Brooklyn e kerületének ritka görbe utcái.

 


A színes térképvázlat Brooklyn kerület különböző részeit ábrázolja. Kis lakunk a DNy-i, pirossal körberajzolt tömb felső, lila színű ’Bay Ridge’ nevű részében volt. A vízen áthaladó piros vonal jelzi a Verrazano-Narrows Bridge-t (hidat), mely Staten Island kerületbe vezet át.
A légifotón jól látszik a Verrazano-Narrows híd is.

Közelebbről Brooklyn DNy-i csücske, a Verrazano-Narrows híddal.
A híd a Narrows tengerszorosnál épült. Nevét Giovanni da Verrazano európai tengerészről kapta, aki először behajózott a New York-i öbölbe, és a Hudson folyóra.
A híd 1964-ben készült el, és 1981-ig a világ leghosszabb függőhídja volt. A középső fesztáv hossza 1.298 m. Kétszintes útpályáján összesen 12 autósáv halad.
Csak járműforgalom mehet rajta, gyalogos nem.
De 1970. óta minden évben megrendezik a ’New York City Marathon’-t, amikor át lehet gyalogolni a résztvevőknek.

 

 

A légifotó közepén lévő parkos rész alatti második törtvonalú utcában laktunk, a folyó felé eső tömbben. A ház egy elfordított ’H’ betűt formáz, a tömb alsó közepén.

 

 

Kilátás DNy felé a lakból.
A légifotó közepén lévő elfordított ’H’ alakú épületben volt a lakunk.

Ablakunkkal szemben , az utca túlsó oldalán egy magas ház állt, balra tőle emeletes sorházak sorakoztak, majd újra emelete tömbépületek következtek a folyó felé.
Íme az amerikai módon rendezett város.
De az utcán rend és tisztaság volt. A légy is megtörülte a lábát, mielőtt leszállt a földre.
Tévedés, nem volt légy.
Egyik nap egy fekete bogár tévedt be a résnyire felhúzva hagyott ablakon.